A KISFIÚ ÉS A KŐ

Hol volt hol nem volt,volt egyszer egy aranyos kisfiú ,aki azt hitte magáról hogy ő a világ legerősebb kisfiúja.Meg is volt erre az oka mert az apukája folyton ezt mondogatta neki játék közbe-"fiam ,te vagy a világ legerősebb kisfia". Történt egy szép napsütéses nyári napon ,hogy sétálás közben édesanyával,a játékparkban megpillantott egy hatalmas követ,körülbelül félakkorát mint ő maga. Azonnal odafutott hogy felemelje.Megmarkolta,átölelte,erőlködött teljes erejéből hogy felemelje ,de a kő mégsem mozdult. Próbálkozott egyszer,próbálkozott kétszer, de a kő nem tágított,semerre sem mozdult. Nagyon mérges lett ,ránézett anyukájára és így szólt: -Ha én vagyok a világ legerősebb kisfiúja miért nem tudom meg mozdítani ezt a követ? Csak állt és kérdő tekintettel az anyukáját nézte,majd újra neki rugaszkodott...,próbálkozott de mindhiába. Végül nagyon mérges lett és feladta a próbálkozást. Odament anyukájához és így szólt: -Kérlek anya segitenél nekem hogy elmozdítsam azt a nagy ,kerek követ? Sajnos egyedül nem sikerül. -Rendben,segítek neked. -válaszolta az anyuka. Aztán mindketten nekirugaszkodtak és láss csodát a kő elmozdult a helyéről. -HURRÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ-sikerült!kiáltott fel örömében kis hősünk. -Látod ,látod ,mégis csak te vagy a világ legerősebb kisfiúja. -De anya egyedül nem sikerült,csak a te segitségeddel. -Igen ez igaz.de te valóban nagyon erős vagy ,mert volt bátorságod segítséget kérni tőlem,mert bíztál bennem.-válaszolta bölcsen az anyuka -Köszönöm én drága ,egyetlen anyukám.