AJÁNLOM AZ OLDALT
A világot az illuminátus családok uralják. Több családnak a gyökerét egészen az ókorig biztonsággal vissza lehet vezetni. Aki olvasta az NWO sorozatot, ott nevek nélkül végigmentünk a kialakulásukon, a fontosabb történelmi országokon, melyekkel a hatalmukat kiterjesztették és mára a világ három hatalmi központjával (Vatican City, City of London, Washington DC) az egész világot uralják.
Fontos azonban kitérni egy illuminátus családra. Azzal kapcsolatban is a vele szoros kapcsolatban álló történelmi rendekre, amiknek meghatározó szerepük volt és van a világtörténelem alakításában és befolyásolásában. Ez a család a Meroving-dinasztia, az egyetlen olyan, amelyik állítólag jézusi vérvonal leszármazású. A rendek pedig a Templomos Lovagrend és a Prieuré de Sion. Az, hogy ezeknek a rendeknek, szimbólumoknak és a családi vérvonalnak mekkora jelentősége van a világ hatalmi rendszerében, az emberek többsége még mindig nem tudja. És mivel nem tudja, nem érti ezeket, semmilyen rálátása sincs arra, hogyan működik körülötte a világ. Mindenesetre nem úgy, ahogyan ők azt elképzelik.
Az iskolában tanított egyetemes történelemtudással ezt nem oktatják. Sőt, aki a tanított történelemnek a jó ismerője, az sem tud ehhez sokat hozzátenni, hiszen nem rendelkezik az ehhez alapvetően szükséges tudással. Ezeket az anyagokat nagyon nehéz kutatni és rendkívül nehéz a megfelelő információhoz hozzáférni. Csak keveseknek jutott olyan lehetősége a világtörténelemben, hogy ezen családok titkos anyagaiba betekintsenek. Ezen anyagokat nem engedik kutatni, vagy ha igen, akkor csak bizonyos részeit azoknak.
Egy előző blogban a világ legrégebbi rendjéről írtam, a Kígyó Testvériségről, ami egyben a világ legősibb szimbóluma és megtalálható a Vatikántól a WHO-ig sok helyen. Ez az ősi rend a szabadkőművesség őse és a vérvonalak kiindulásának alapja.
Kezdjük a Templomosokkal, akiknek megalakulásuk időpontjával, indítékával és a XIV. század elején történt felszámolásuk utáni túlélésükkel kapcsolatosan a mai napig különböző elméletek láttak napvilágot. Az azonban biztos, hogy néhány évtized alatt olyan gazdagságra tettek szert, ami példátlan a történelemben. Az általuk viselt kereszt ott van pl. a Szuverén Máltai Lovagrend és Svájc zászlaján is. Bizony nem véletlenül.
Aki a Templomosokkal kapcsolatban a hivatalos történelemtanításban olvasgat, rendszerint szembetalálkozik azzal, hogy Hugues de Payns vezetésével kilenc lovag (Hugues de Payns, Godefroy de Saint-Omer, André de Montbard - Clairvaux-i Bernát rokona, Payen de Montdidier, Geoffroy Bissol, Archambault de Saint-Amand és Rolland, Gondemare et Rosal) Jeruzsálemben alapította meg a Templomos Lovagrendet (Ordo Militiae Christi) 1118/1119-ben, amit úgymond a "zarándokok védelmének az érdekében" hívtak életre.
Most mi ezt félretesszük, mert a Templomosok nem azért alakultak, hogy a zarándokokat védjenek. Ez a szokásos történelemhamisítás része.
Christopher Knight, Robert Lomas: A második Messiás (1999) könyvében ezt írja:
„Néhány év alatt a toprongyos kóbor lovag csapatból, akik egy beomlott zsidó templom tövében táboroztak (*Jeruzsálemben), egy csodálatos fordulat útján hihetetlenül gazdag rend lett, az európai uralkodók bankárjaivá nőtték ki magukat. Erős a gyanúnk, hogy a történelemkönyvek a templomosok felemelkedéséről írt magyarázata elég gyenge lábakon áll. Fel kell tárnunk tehát, mi is történt az első keresztes hadjáratot követő második évtizedben... A templomosok valószínűleg egyáltalán nem törődtek a zarándokok védelmével, ehelyett idejüket azzal töltötték, hogy feltúrták a lerombolt templom talaját, kincseket, valószínűleg Salamon kincseit keresve.”
G. Delaforge: The Templar Tradition in the Age of Aquarius c. könyvében ezt írja:
„Az igazi feladata az volt a kilenc lovagnak, hogy kutassa át a területet, melyet rájuk bíztak. A cél az volt, hogy felszínre hozzanak olyan relikviákat és kéziratokat, amik a judaizmus és az ősi Egyiptom titkos tudását tartalmazzák, melyek közül néhány még Mózes koráig is visszavezet.”
Gaetan Delaforge francia történész a következőket írja:
"A kilenc lovag tulajdonképpeni feladata az volt, hogy kutatásokat végezzenek ezen a területen, s megszerezzenek bizonyos ereklyéket és kéziratokat, amelyek a judaizmus, valamint az ókori Egyiptom titkos hagyományainak esszenciáját alkotják, s melyek közül néhány valószínűleg egészen Mózes koráig vezethető vissza."
Graham Hancoch kutató és szerző szerint a templomos lovagok valóban mások voltak, mint akiknek vélték őket. Más kutatók szerint a Templomosok magát a Szent Grált vagy a Frigyládát keresték.
Három személy, név szerint Hugues de Champagne gróf, Hugues de Payens gróf (feltehetőleg Hugues de Champagne rokona) és Bernard de Clairvaux neve fontos ebben a történetben. Payenes volt a Templomos Rend alapítója és első mestere. Champagne-nak egy kabalista és ezotérikus hagyományokat ápoló iskolája volt, sőt Troyes-ban (ahol az udvara is volt) volt egy Talmud-iskola.
Ők hárman kellett, hogy direkt kapcsolatban legyenek a már említett valamilyen jellegű felfedezéssel, ami által a Cisterci és a Templomos Rend a legbefolyásosabb vallási szervezetté válhatott a XII. század első felében.
M. Baigent - R. Leigh - H. Lincoln: Az abbé titka - Szent Grál, Szent Vér (The Holy Blood and the Holy Grail) (2000) című könyvében írja:
„1104-ben Champagne grófja titkos tanácskozást tartott magas rangú nemesemberek részvételével, akiknek legalább egyike közvetlenül a tanácskozás előtt tért vissza Jeruzsálemből. A tanácskozáson ott voltak a Brienne, Joinville és Chaumont családok képviselői, akik mint ahogyan ez később kiderült, jelentős szerepet játszottak a történetben. A tanácskozáson részt vett André de Montbard hűbérura is. Mint tudjuk, André de Montbard a templomos lovagrend egyik alapítója és Szent Bernát nagybátyja volt.”
Az említett családok képviselőiről és Champagne grófjáról is azt állítja Christopher Knight és Robert Lomas "A második Messiás" című könyvében, hogy ezek úgynevezett "Rex Deus családoknak" voltak a tagjai. Ezen családok álltak szerintük mindig a keresztesháborúk élén Jeruzsálem felszabadítása érdekében. Egy rövid kitérő a Rex Deus-szal kapcsolatban:
Christopher Knight, Robert Lomas: A második Messiás (1999) című könyvében a következőket olvashatjuk:
Miután Jézust keresztre feszítették, a jeruzsálemi egyház fő oszlopa Jakab, Péter és János lettek. (Ez a tény szerepel Pál Galácziabeliekhez írt levelében is.)
Jézus erőszakos halála nem okozott tömegfelzúdulást, mivel nem volt nagyszámú követője, ám mikor Jakabot megölték, az egész város fellázadt, és kitört a zsidó háború a rómaiak ellen.
A férfi elmesélte Timnek, hogy Jakab hogyan vált Jézusnál is meghatározóbb személyiséggé Jeruzsálem egyházában. Jakab halála után és a templom megsemmisítése előtt, néhány nazarénus pap Görögországba menekült, ahonnan szétszóródtak Európába. Hamarosan visszatértek a lerombolt Jeruzsálembe, hogy kiássák egy férfi maradványait a romok alól, egy férfiét, akit csak "megváltóként" emlegettek. Elvitték a csontokat Görögországba, ahonnan 600-ban szállították vissza őket eredeti helyükre, s elrejtették a templom alatt, mivel ezt ítélték a legbiztonságosabb helynek (a templom körzetében egyébiránt tilos volt temetkezni).
A túlélők csoportja magát Rex Deusnak, Isten királyainak nevezte. Túlélték a zsidóüldözéseket is, mert látszólag felvették azon ország vallási szokásait, melyben éltek, ám hitüket csak az egyetlen igaz Isten felé fejezték ki. Hittek, hogy bennük öröklődik a két Messiás, Dávid és Áron vérvonala, s ebből a vérből kerül majd ki az a megváltó is, aki létrehozza Isten királyságát a Földön.
Ez tehát a francia férfi története, ki magát Rex Deus családból származónak vallotta. Azt parancsolták neki, hogy ezt a tudást választott fiára örökítse át, ha majd eléri a huszonegyedik évét; ám magtalan, így nem teheti meg azt, amire az apja kérte. Azt is elmondta, hogy felvehette volna a kapcsolatot a Rex Deus más tagjaival is, mivel megtanulta a családfát, s így névről ismeri őket, de nem tette. S őt sem keresték a Rex Deus-szal kapcsolatban soha.
Ha a Rex Deus csoport valóban létezett, akkor nem nehéz belátnunk, hogy ezek az emberek istenadta lehetőséget láttak a keresztes hadjáratban, lehetőséget arra, hogy visszatérjenek a templomhoz, és kiássák alóla azt, ami származásuknál fogva őket illeti; és tehetik ezt abban az időpontban, ami János "Jelenések Könyvé"-ben szerepel jóslatként. A Rex Deus családok álltak a keresztes háborúk előterében. A középkort kutató tudósok csodálkoztak azon, hogy miért mindig ugyanazon családok vezetik a hadjáratokat. Hát itt egy válaszlehetőség.
A Rex Deus családok története megmagyarázza, hogy honnan tudhatták a templomosok, mit is keresnek.
Visszatérve tehát a történetre, 1104-ben Champagne gróf, Hugo de Payens-sel és annak a testvérével útra kelt Jeruzsálembe, ahonnan Franciaországba csak 1108-ban tértek vissza. Az 1104-ben kezdődött közel négy évig tartó jeruzsálemi látogatást megelőzően Hugo de Payens gróf (a későbbi Templomos Rend első nagymestere) egyes források szerint már járt Palesztinában Bouillon Gottfried seregével az első keresztes hadjárat (1096 - 1099) alkalmával, aminek a célja Jeruzsálemnek a felszabadítása volt a több, mint 450 éve tartó iszlám uralom alól. Ez meg is történt 1099.07.15-én. A jeruzsálemi királyság első tényleges királya Bouillon Gottfried öccse, I. Balduin (Baudouin de Boulogne - Edessza grófja) lett Gottfried halála után, aki 1100.11.11-én nyilvánította magát Jeruzsálem királyává, december 25-én pedig megkoronázták.
Pierre Plantard író és kutató, állítása szerint Bouillon Gottfried 1099-ben Jeruzsálemben megalapította a Prieuré de Sion titkos társaságot.
Erről a titkos szervezetről így ír M. Baigent, R. Leigh és H. Lincoln "Az abbé titka - Szent Grál, Szent Vér" című könyvben:
1. A templomos lovagrend hátterében meghúzódó titkos rend hozta létre a templomos rendet, mely a titkos szervezet katonai és adminisztratív szervezeteként működött. Ez a titkos rend, amely többféle név alatt folytatta tevékenységét, leggyakrabban a Prieuré de Sion (Sion szerzetesrend) nevet használta.
2. A Prieuré de Sion-t olyan nagymesterek egész sora irányította, akik a nyugati történelem és kultúra legkiemelkedőbb alakjai közé tartoztak.
3. Bár a templomos rendet 1307 és 1314 között megsemmisítették és feloszlatták, a Prieuré de Sion érintetlenül fennmaradt. Annak ellenére, hogy időszakonként testvérharc és széthúzások gyengítették a rendet, folyamatosan tovább működött évszázadok hosszú során át. A háttérbe húzódva, a színfalak mögül ők szervezték és irányították a nyugat-európai történelem bizonyos döntő fontosságú eseményeit.
4. A Prieuré de Sion ma is létezik és aktívan működik. Nagy befolyással rendelkező szervezet, szerepet játszik magas szintű nemzetközi eseményekben éppúgy, mint bizonyos európai országok belső ügyeiben. A rend nagymértékben felelős az 1956 óta kibocsátott információk megjelentetéséért.
5. A Prieuré de Sion nyíltan bevallott és deklarált célja a Meroving-dinasztia és vérségi vonal restaurációja nemcsak Franciaországban, hanem más európai országokban is.
6. A Meroving-dinasztia restaurációja jogilag és morálisan egyaránt szentesített és igazolható. Bár a 8. században megfosztották őket trónjuktól, a Meroving vérségi vonal nem halt ki, sőt egyenes ágon II. Dagoberten és fián, IV. Sigisberten keresztül fennmaradt. Dinasztikus szövetségeken és házasságkötéseken keresztül ebben a származási vonalba tartozott Godfroy de Bouillon, aki 1099-ben elfoglalta Jeruzsálemet, valamint számos más nemesi és királyi család a múltban és a jelenben, közöttük a Blanchefort-, Gisors-, Saint-Clair-(Angliában a Sinclair-), Montesquieu-, Montpézat-, Poher-, Luisignan-, Plantard-, és Habsburg-Lorraine- (Lotaringiai)-ház. Korunkban a Meroving vérségi vonalnak legitim joga van jogos örökségéhez.
Itt tehát végül összeér a Prieure de Sion és a Meroving vonal, ami nem kevesebbet akar, mint egy vérségi alapon egy vezetőt a világ élére, aki az ószövetségi Dávid király uralkodóházából való, Jézus és Mária Magdolna közvetlen leszármazottja, azaz vérségi vonala Jézuson keresztül visszavezet az ókori Izrael uralkodó nemzetségéhez.
Az illuminátusok egyik legrégibb és legtekintélyesebb titkos szervezete a Prieuré de Sion (angolul Priory of Sion) állítja és dokumentálja a maga számára, hogy Jézus nem halt meg a keresztfán, hanem onnan Mária Magdaléna még élve levette és gyógyulása után vele, mint férjével Dél-Franciaországba menekült. Jézus és Mária Magdaléna itt családot alapított és ez a vérvonal Jézustól a Merovingokon és a Lotaringiai családokon át a Habsburgokig követhető a "Fekete Nemesség" nagy illuminátus családfájáig.
Templomosok:
Templomosok:
