Az „egységfront” létrehozásának szükségességéről
2011. október 4., 6:22
A partraszállás sikeres volt, de a további térnyerés egy rossz szakszervezeti helyzetértékelés miatt rosszul lett megtervezve, ezért a hatalom megállította azt. A helyzetet elemezni kell, (először a korábbi rossz helyzetértékelést) és megfelelő következtetések levonása szükséges a további tennivalók megtétele előtt.
Saját helyzetértékelésem:
A szakszervezetek rosszul értékelték a kialakult politikai helyzetet és abban a hatalom (a kormány és az országgyűlés) munkavállalókat hátrányosan érintő intézkedéseit. Pedig a hatalom már a győzelem éjszakáján kimondta, hogy itt nem a liberális demokrácia konzervatív túlsúlyáról lesz szó, (mint Angliában Thatcher idején, vagy az USA-ban Reagan idején) hanem egy „fülkeforradalmi” rendszerváltásról. Aminek az eredménye egy új, egy hazudsággal és megtévesztéssel létrehozott „konzervatív (ál)demokrácia” lett, ahol a kormányzás 3 rossz formája egyszerre érvényesül (egyszemélyi diktátor, oligarchia, demokrácia). Egy feudális (keresztény) állam, királyság nélküli királlyal és annak pártnak álcázott hűbéresi maffia rendszerével, „nemzeti kiskirály” oligarchák irányította kapitalista gazdasággal, és félrevezetett tömegek által választott (Orbán kijelölte) képviselők által működtetett Patyomkin demokrácia. Amiről a megszületése pillanatában lehetett tudni, hogy életképtelen és működésképtelen rendszer lesz. De a megalkotói ezt nem tudják, és működtetni akarták, akarják.
Ilyen előzmények után nem lehetett meglepő a szakszervezeteknek az OÉT – korábbi Fidesz kormányzáshoz hasonló – azonnali felfüggesztése, majd megszüntetése, az alkotmányozás megkezdése, és a magánnyugdíj vagyon állami elrablása az emberektől. Ezek már mind hátrányosan érintették a szakszervezeteket és a munkavállalókat is, mert bár bent maradtak a demokrácia keretein belül, alkotmányos aggályokat vetettek fel. Ezért ezek ellen tüntetni kellett. De amikor a hatalom alkotmányellenesen megalkotta a saját jogi rendszerének az alaptörvényét, és benne (vele) megszüntette a jogállamot és a demokráciát, onnan új helyzet volt!!! És bár az alaptörvény csak januárban lépne hivatalosan hatályba (de a Magyar Köztársaság miniszterelnöke már használja önmagának adományozott megnevezését, „Magyarország miniszterelnöke” és sorra alkotják a sarkalatos törvényeket, amire majd csak a hatályos alaptörvény adna felhatalmazást), de a megalkotásától kezdve a szakszervezeteknek nem az ilyen illegitimmé váló hatalom intézkedései ellen kell hagyományos szakszervezeti eszközökkel fellépjen. Hanem fel kell sorakozzon a politikai erők mögé, és az alkotmányos rend visszaállításáért kell tüntessen. Csak nem volt (ma sincs) politikai erő, mely az alkotmányos rend visszaállításáért küzdene!!! Ebben a helyzetben nem az a megoldás, hogy akkor visszatér a szakszervezet a hagyományos eszközökhöz, és elfogadva az alkotmányellenes hatalmat, leáll vele demokráciát játszani. (Hagyományos szakszervezeti eszközökkel tüntetést szervez a hatalom rossz intézkedései ellen.) Mert ez a legrosszabb, amit tehettek, pedig ezt tették. Ez szinte végzetes hiba volt! Mert innen nem lehet megtenni azt a felismerést, hogy ez mégse demokrácia, és ez a hatalom ellen ellenzéki politikai erő hiányában a szakszervezeteknek politikai erővé kell válni. És nem az intézkedései ellen, hanem a hatalma ellen kell fellépni.
Mert a szakszervezetek csak akkor válhatnak politikai erővé, ha NEM LEHET más módon politikai szervezetet létrehozni. De itt lehetett volna.
És itt követték el a szakszervezetek a második hibát, a Szolidaritás létrehozásával (utalva a hasonló nevű lengyel szakszervezetre). Mert ellenzéki politikai összefogásra valóban szükség lenne, de akkor ennek az összefogásnak meg kell határozni a célját és a formáját, és annak megfelelő nevet választani neki. Mert a lengyel Szolidaritás pártok hiányában egyértelműen egyedüli rendszerváltó politikai szervezetté vált, itt viszont másról van szó. A magyar Szolidaritás mozgalom célja (azaz a létrehozók megfogalmazása szerinti célja) nem politikai cél, nem az Orbán rendszer leváltása, nem erre jött létre. Hanem a hatalom további térnyerése ellen. Csak hát a hatalom politikai térnyerése ellen küzdeni, az politikai és nem szakszervezeti feladat, erre számtalan politikai párt van már, amelyik saját megfogalmazása szerint ugyanerre jött létre. Ezek mellé odaállítani egy sokadikat, és azt mondani, hogy mostantól ez lesz a gyüjtőpárt az eddigiek helyett, az meg politikai hiba. Csak az összefogni képtelen politikai szervezetek számát növelték eggyel. Ráadásul visszamenőleg hiteltelenné válnak, hiszen a hatalom azonnal megbélyegezte őket, hogy saját politikai ambícióikat építgetik. És ezzel látszatra igazuk is lesz. Ha ez a helyzet így marad, akkor az Orbán rendszer hosszú távra berendezkedhet, csak a gazdaság összeomlása vethet véget a rendszerének, politikai erő nem.
Következtetés:
Ebből a helyzetből csak egyetlen kiút van. Ha az egészet egy szinttel magasabbról nézzük, és abból vonunk le következtetést. Vagyis annak nincs értelme, hogy egy rosszul felépített, rosszul működő politikai rendszeren belül keressünk nem létező jó megoldást. Az igazi megoldás ebben a helyzetben az egész Orbán rendszer eltakarítása, és helyette egy új politikai rendszer felépítése. Akkor viszont ezt kell meghirdetni. Ez viszont nem olyan egyszerű. Mert akkor azt kell elmondani, hogy milyen legyen az új demokrácia és annak irányító politikai-jogi rendszere, és oda a jelenlegi helyzetből hogyan lehet eljutni. Ilyen összefüggő, egymással is rendszert alkotó, átmenetet is tartalmazó elképzelést én csak egyet ismerek, a politikai rendszer 3D modelljére és Ken Wilber integrál elméletének alapjaira épített „Egész-séges” demokráciát. És mivel az Orbán rendszer maga adja az ellenzék kezébe a leváltásának módját és lehetőségét, hiba lenne nem élni vele.
Első lépés: Az Orbán-rendszer eltakarítása
Az Orbán rendszer 3 lehetőséget is adott ellenzékének kezébe, amivel le lehet váltani. Szerintem az 1. lehetőség abból következik, hogy Orbán végzeteset hibázott a saját rendszere felépítésében. Erőből építette és nem ésszel. Azaz megtehette volna, hogy alkotmányosan vagy legalább - Rákosihoz hasonlóan - az alkotmányosság látszatával építi fel az új politikai rendszerét. Ehelyett erőből, hatalmi arroganciával, az „azt csinálok, amit akarok” stílusában tette. És így elkövetett egy sor olyan alkotmányellenes gaztettet, amit 800 éve a magyar alkotmányos rendben senki nem mert megtenni. Elvette a nép (a nemzet) hatalmát, alkotmányozó jogát. Nem elég, hogy az alaptörvényét alkotmányellenesen, nem a népszuverenitás elve alapján alkotta meg, de aljas módon még ki is vette az alaptörvényéből a nép hatalmára való hivatkozást, és helyére a maga, képviselői által biztosított hatalmát helyezte!!! Vagyis az Isten és a nép helyett Orbán saját magát nevezte ki a korlátlan hatalom - még csak nem is birtokosának, hanem egyenesen – tulajdonosának!!!. Ismétlem, Isten és a nép helyére magát tette, az általa bábként irányított képviselői segítségével.
Ez minden további nélkül azonnal érvénytelenné tette az alaptörvényét és illegitimmé a hatalmát!!! Itt nincs helye semmi jogászkodásnak, semmi magyarázkodásnak, aki megfosztja a népet a hatalomtól, az nem méltó a nép képviseletére, vezetésére. Soha többet, semmilyen formában. Ez egy akkora gaztett, amire nincs bocsánat!
A második lehetőség maga Orbán alaptörvénye. Amelyik azt megtette, hogy a 800 éves alkotmányosságot felrúgta, de azt nem merte nem beletenni az alaptörvényébe, amit a magyar alkotmányosság az Aranybulla óta alkotmányos alapelvként kezel, és az alkotmányból szinte szó szerint átkerült az alaptörvény C) cikk (2) bekezdésébe.
„Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.”
Világos, egyértelmű. Mivel Orbán a Fidesz alaptörvénye és az általa kiválasztott - neki és nem a választóknak elkötelezett - képviselői segítségével kizárólagos hatalmat birtokol, nem lehet kérdéses, hogy tevékenysége alkotmányellenes (és a még hatályba nem lépett alaptörvénnyel is ellentétes). Tehát alkotmányos (alaptörvényi) kötelessége minden magyar állampolgárnak (a Magyar Köztársaság mostani és Magyarország majdani állampolgárainak), törvényes úton fellépni Orbán ellen, mert szó szerint „MINDENKI KÖTELES FELLÉPNI ELLENE”!!! És ha alkotmányosan, az alkotmány előírásának megfelelően mindenki egy ellen lép fel, akkor egyértelmű, hogy annak menni kell.
A harmadik lehetőség a választás (ha az alaptörvény hatályba lépését követő alkotmányos válság még lehetőséget teremt rá). Orbán választási rendszere maga adja a megoldást. A részleteit is tudom, de amíg nincs törvényi formában, addig nem mondanám el, mert akkor a Fidesz annak megfelelően módosítaná a törvényt. A lényeg, hogy minden párt saját listán indul, de az ellenzék minden egyéni körzetbe csak egy jelöltet indít, és ezeket külön listán. Ezzel a választási taktikával akár már ma is meg lehet verni a Fideszt, de a jövő évi költségvetés elfogadása után biztosan meglesz a 2/3 is. A részleteket időben elmondom, most csak annyit kérhetek, hogy bízzanak bennem. Mivel én pontosan leírtam, hogy milyen választási rendszert fog csinálni a Fidesz, (és eddig úgy néz ki, hogy olyant csinál) ezért tudom annak ellenszerét is….
Ha ezt a 3 lehetőséget összevetem, akkor adja a megoldás módját. A választás azt a követelményt támasztja Orbán ellenzéke elé, hogy a saját politikai szervezeteik mellé kell egy olyan szervezet, amelyik koordinálja az egyéni indulókat, listát állít az egyéni indulóknak, és amelyik megszervezi a szakértő kormány megválasztását és a leendő parlament első 2/3-os törvényét. Amely úgy szól, hogy 2010. május 25-ig visszamenően, hatályon kívül helyezi az összes, azóta hozott alkotmánymódosítást, alaptörvényt, sarkalatos törvényeket és minden más törvényt is.
Az alaptörvény és a kizárólagos hatalom birtoklása viszont adja a megoldás másik elemét. Ez pedig egy „népalkotmány” megalkotása. Egy olyan új alkotmány megalkotása, amit a népszuverenitás elve alapján a nép közvetve a képviselőin keresztül, az alkotmányjogász szakma, a civil és politikai szervezetek segítségével, illetve népszavazással elfogadva közvetlenül a nép alkotja meg. Ez képes mind az alkotmány, mind az alaptörvényt hatályon kívül helyezni, és annak helyére lépni.
Tehát egy szervezet, amelyik összefogja az ellenzéket egy választási együttműködés idejére, és egy népalkotmány, aminek a megalkotása szintén összefogja ugyanezt a kört. Felőlem lehet ennek bármi a neve, én „munkanévként” az Akcióegység megnevezésből az „Egységfront” megnevezést adtam. Utalva a kezdetekre, a széles összefogásra, és arra, hogy velünk szemben egy olyan politikus van, aki mindig és mindenhol, minden és mindenki ellen HARCOLNI akar. Aki harcolni akar, azzal szemben viszont nem egy egység, nem egy másik (hag)sereg, hanem egy egész (béke)front állítása a legcélszerűbb. Az megállítja. Mert mi nem harcolni akarunk, de aki harcolni akar velünk, azt tudnunk kell megállítani. Mert „háború talán nem lesz, de olyan békeharc, hogy kő kövön nem marad, még lehet”.
Tehát az Orbán rendszer békés eltakarítására legalkalmasabb egy, a népalkotmány megalkotását és az alkotmányos rend visszaállítását célul kitűző Egységfront, melynek lehetnek egyéni és szervezeti tagjai is, és elég, ha a választás előtt válik csak politikai szervezetté, addig működhet frontként vagy mozgalomként. És hogy Orbán eltakarítása után a népalkotmány segítségével létrejön-e egy új demokrácia, egy új politikai rendszer, az már majd a néptől függ és a résztvevőkön fog múlni.
De a lehetősége meglesz.
Rajtam az múlik, hogy ezt az Egységfrontot meghirdetem, leírom a csatlakozás feltételeit, és megkezdem a szervezését. Egyben kijelentem, hogy semmilyen vezető szerepet nem szánok magamnak a továbbiakban, célom és feladatom csak az Egységfront létrehozása és a céljának elérése, a továbbiakban semmilyen politikai vagy állami vezetői feladatot nem vállalok. A csatlakozók nem hozzám, nem a kezdeményezésemhez és nem is a saját politikai szervezetemhez csatlakoznak, hanem az Egységfronthoz. Én csak szervezője kívánok lenni ennek az együttműködésnek.
És ha eltakarítottuk az Orbán rendszert, megalkottuk a népalkotmányt, visszaállítottuk az ország alkotmányos rendjét és belekezdünk egy új politikai rendszer felépítésébe, ami az „egész-séges” demokrácia megteremtésének alapját jelenti, (és még élek) akkor visszavonulok és utána soha többet nem akarok foglalkozni a politikával!!!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés