Az alábbi példamesém tanulsága......!!
Ha akár a neveltetésünk, akár a sorsunk elrendeltetése, akár a felnőtté válásunk során a saját döntésünkre a számunkra nem megfelelő „helyre” kerülünk, akkor elbizonytalanodhatunk, hogy valójában kik is vagyunk, és meg sem próbáljuk, hogy igazán mire is vagyunk képesek!!!
A kicsiny sasfióka vélhetően a gondos szülői intelmek ellenére addig izgett-mozgott, amíg ki nem esett a biztonságot nyújtó fészekből. A földön vergődő madárkát meglátta egy parasztgazda, aki éppen arra járt, felvette és hazavitte magával. Jobb híján a tyúkok közé tette, és a baromfiudvarban a sasfióka ügyetlenül ugyan még csapkodott a szárnyaival, de kis idő múlva már nem is próbált a levegőbe emelkedni! A tyúkok befogadták, a sas pedig hamarosan csak a külsejében különbözött tőlük, és akárcsak a tyúkok, ő is kukacokat kapirgált és a gazda által kiszórt magokat csípte fel a földről. Az idő múlásával beleszokott és egyre ügyesebbé vált a környezetében.
Fokozatosan halványult el benne a levegőbe emelkedés vágya, ami csak akkor támadt fel benne, amikor olykor-olykor két hatalmasra kitárt szárnnyal egy árnyék suhant át a baromfiudvar felett, amire a tyúkok hisztérikus kotkodácsolással futottak a bokrok és fák tövébe menedéket keresni. A kis sas első alkalommal nem menekült el, csak nézte az árnyékot csodálattal és nyugtalanná vált, de a következő alkalommal, ahogy feltűnt az árnyék, már ő is behúzott nyakkal rohant a tyúkokkal együtt elbújni.
Felnőtté cseperedett a sasfióka, amikor a gazda háza előtt egy vándor hirtelen megtorpant.
- Mit keres a sas a tyúkok között? - kérdezte az udvaron álldogáló gazdától, és hozzá tette - A sast nem erre az életre szánta a Teremtő!
- Igaz! - helyeselt a gazda, de a földön találtam és nem tudtam hova tenni! Azután meg láthatóan igencsak jól érzi magát a tyúkok közt! Szinte eggyé vált velük!
- Nem úgy van az! - csóválta a fejét a vándor.
- Engedelmével elvinném a sast egy sétára! - kérte a gazdát, aki beleegyezett. A vándor felemelve a karjára ültette a sast, és lassan felsétált vele egy környező dombra, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt, de a sas leeresztett szárnyakkal nem reagált a tájra, és mikor visszavitte a vándor, már futva rohant a tyúkok közé.
Egy héttel később a vándor visszatért, és ismét elkérte a sast, de most már hosszabb útra, a messzibb dombokra vitte, és a sas ezúttal kíváncsian nézelődött ide-oda. Egy magas domb tetejére érve a vándor felemelte a levegőbe a karján ülő sast, amire az hirtelen elkezdett csapkodni a szárnyával, hogy visszanyerje az egyensúlyát, és közben legnagyobb csodálkozására felemelkedett a levegőbe. Csodálatos érzés fogta el a sast a szabad lebegésben, de meg is ijedt, ezért ismét belekapaszkodott a vándor biztonságot jelentő karjába.
- Alakul! – gondolta a vándor halkan elnevetve magát, és visszavitte a sast a baromfiudvarba.
A sas továbbra is úgy viselkedett, mint egy tyúk, de közben állandóan a kaput leste és várta a vándort! Amikor végre megérkezett, a sas magától értetődően a vándor karjára röppent, és felszegve büszkén a fejét igen nagyon várta, hogy végre elinduljanak.
Ismét felmentek egy még magasabb dombtetőre. Az idő csodálatos volt, a nyári nap sugara csillant meg fákon, bokrokon, miközben langyos szellő fuvallata vette őket körbe, az égen hófehér kerekded felhők lebegtek, és körös-körül szemet gyönyörködtető táj húzódott zöld erdőkkel és termékeny földekkel. A vándor váratlanul felemelte a karját, és óvatosan ívet húzott a levegőben. A sas lábai megremegtek, félve kapaszkodott a vándor karjába és izgatottan csapkodta a szárnyait, majd váratlanul és ösztönösen kiterjesztette mindkét hatalmas szárnyát, miközben a szél magasra emelve egyre csak feljebb vitte.
A sas győzedelmes kiáltást hallatott, és eleinte szűk, majd egyre nagyobb köröket írt le a levegőben, és nagy árnyékot vetve suhant tova. A vándor, addig követte a tekintetével, amíg el nem tűnt a horizonton a végtelen felé, és a sas, míg korábban még a tyúkokkal a földön kapirgált, most már az égben szinte súlytalanul repült ……, mint az égi birodalom egyik csodálatos és büszke tartásban szárnyaló királya!
P.s.: Mindenkinek ott a helye, ahova való!!
szeretettel Madlen
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
