MEGFELELÉS MÁSOK ELVÁRÁSAINAK?
Megfelelés!
Volt idő, amikor jómagam is folytonos megfeleléssel küzdöttem, majd rájöttem, lehet ezt másként is. Ha jó leszek, ha a kedvére teszek, biztos szeret majd, stb. stb. Meglátásom szerint, akik elvárják, hogy folyton a kedvükre tegyünk, valójában önmagukkal állnak hadilábon. Amit ők maguk nem tudnak kivitelezni, aminek ők maguk nem tudnak megfelelni azt, várják el másoktól. aki nem tud engem elfogadni teljes önvalómban, az az ember nem kíváncsi rám, csupán saját magára. Azért akarnak megfeleltetni másokat, hogy ők maguk legyenek a középpontban, mert különben értéktelennek érzik magukat. Nem biztos, hogy érdemes állandóan megfeleléssel lennünk, mert valójában olyan sosem lesz, hogy mindenkinek elég jók legyünk. Akik elvárják a folyamatos megfelelést másoktól, annak sosem elég jó az, aki meg akar nekik felelni. Csupán önismeretre lenne szükség, hogy miért is várom én el a folyamatos megfelelést. A helyett hogy folyton másokat kritizál, aki elvárja a megfelelést, célszerűbb lenne, ha egy kicsit magába nézne. Felismerné, hogy még önmagát is képtelen szeretni és így hogyan is tudna másokat. Szeretetteljes kapcsolatok helyett csupán érdekkapcsolatai vannak, melyek felszínesek, nincs bennük mélység, de érzelem sem. Megfelelni azért, hogy szeressenek? Ha azok az emberek, akik folyamatos megfelelést várnak tőlünk, mert képtelenek önmagukat szeretni, hogyan tudnának minket szeretni? Tehát mi értelme állandóan megfelelni? Sok ember van a világban, aki pont úgy szeret minket, ahogy meg vagyunk teremtve. Jómagam is azon vagyok, hogy olyan emberekkel kerüljek emberi kapcsolatokba, akik elfogadnak. Aki nem fogad el, avval érdemben nem igazán tudok mit kezdeni, mivel az energiák vagy elmennek arra, hogy a kedvére tegyek, vagy egyszerűen, ha nem felelek meg neki, akkor csupán kritizálni foga vagy ellenségeskedni. Akiknek meg akarunk folyamatosan felelni, na pont azok az emberek azok, akik nem kíváncsiak ránk, csak addig vagyunk nekik jók, amíg a kedvükre teszünk. Hogy ez mi? Szeretetnek semmiképp sem mondanám, mindinkább érdekkapcsolat. Amíg az érdek úgy kívánja! 
Oriah morzsái
szerző: Jôzsef Csîk Oriah
Ha az ember sorsa előre meg van írva, kell-e aggódjon azon, ami akkor is be fog következni, ha nem akarja?
A félelmekkel felül lehet-e írni azt, amit el akarunk kerülni?
Ha az ember a figyelmével és a rezgéseivel tudja az energiákat irányítani, vajon az is meg van írva, hogy teremtője saját életének? Hatnak-e egymásra az energiák, vagy csak harc folyik az energiáért? Kell-e harcolni érte egyáltalán?
Miben mérhető az ember szándéka? Miből látja az egyik ember, hogy mi a másik szándéka?
Az ember csupán test, lélek szellem, vagy ezen kívül még valami más is?
Az ember tettei megmutatja-e, mit tartalmaz teljes egészében? Az ember érzékelése megmutatja-e képességeit? Az ember "gondolatai" megmutatják-e, hogy milyen "szinten" képes kapcsolódni?
Ha minden mindennel összefügg, az emberek "mátrixai" pedig kapcsolódnak adott közös életúton, részletekben vagy egészben, s ha még ezt tetőzik a bolygók és egyéb hatások, akkor hogyan lehet változást elérni egyénenként, közösségként?
Van-e olyan közös pont minden élő életében, létében, ami képes az össze-visszásságot más, rendezett irányba fordítani?
Könnyebb-e sodródni az árral? Tudva, hogy az mindig a helyes irányba visz?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés